Végre valahára szabadnapos voltam!Nem kellett hajnalban emberré változnom,nem voltam rákényszerítve,hogy akaratom ellenére folyamatosan mosolyogjak!De a legszebb az egészben az volt,hogy nem kellett félnem attól,hogy valami elmeháborodott az életemre tör! Nyugodt nap elé néztem és ez valahogy boldogsággal töltött el!Miután összeszedtem a gondolataimat és sikeresen kimásztam a pihe-puha ágyamból elkezdtem megtervezni a napomat!Mindjárt első helyen szerepelt,hogy meglátogassam Zsófi barátnőmet,hisz ma ő volt soron.Nem sokat vacakoltam a készülődéssel…farmer-póló-napszemcsi-baseballsapi szettem jó választásnak tűnt!Nem kívántam,hogy bárki is felismerjen a kocsma felé menet.Szerencsére a lakás és a Heady csak pár száz méterre volt egymástól.Zsófi az immáron közösnek kinevezett székünkön ült amikor odaértem. Ott volt a pasija is akivel eddig nem volt szerencsém találkozni.
– Ahogy a fejedet elnézem kávét tuti kérsz!-nevetett felém és már indult is hogy elkészítse a frissítőmet!
– Neked is szia… – vágtam oda.
-Sokáig itt voltál tegnap,hogy ilyen borzalmas szarul festesz?!-érdeklődött színtiszta kedvességből.
-Nem…de ismét egy megterhelő napon vagyok túl!Hallod miféle érdekes emberek járnak ide!- feleltem.
-Na azokból van rendesen!Ja!Ő Gábor!-mutatott az asztalnál ülő srácra.-Ti még nem ismeritek egymást!
-Nem,nem hiszem!Kata vagyok!-mutatkoztam be.
Gábor az a tipikusan helyes srác volt a szomszédból.Az a típus akiről elsőre meglehet mondani,hogy valószínűleg egy legyet is csak sírva tudna agyonütni.Valójában meglepett,hogy ő és Zsófi egy pár.Zsófit ismerve,-és bár nem régi a barátságunk- másra számítottam! Valami agyontetovált, kétajtós szekrényre akinek a puszta látványától is benedvesedik az ember lánya!Nos Gáborunk nem ilyen volt!És a későbbiekben sem mutatta semmi jelét annak,hogy rosszul ítéltem volna meg elsőre.
-Jól van szívem!Indulok dolgozni!Majd még felhívlak!Vigyázz magadra!Szeeerrreeeetttleeeek!-viharos gyorsasággal és rengeteg nyállal fűszerezve távozott köreinkből Gábor!
-Mesélj,mi volt tegnap?- érdeklődött Zsófi.
-Húúú hallod,milyen csóka járt itt!Valami Zolinak hívják és a drágám borzalmasan megvan elégedve önmagával! Ismered?
-Nem…-kezdte a mondatot barátnőm,amikor is megcsörrent a mobilja.-Igen?-vette fel.-Jól van!Én is szeretlek!Persze minden rendben!
Csak sejteni lehetett,hogy az alig pár perce távozó Gáborral beszél.
-Na!Ki volt itt?-folytattuk volna a beszélgetést amikor újra megcsörrent a mobilja!-Basszus 5 perce sincs,hogy elmentél!Én is szeretlek,de nem kell folyton hívogatnod!Dolgozzál az istenért!Én is azt tenném,ha nem zaklatnál folyton!-mondta Zsófi eltorzult fejjel,és bontotta a vonalat.-Nem hiszem el!Most ment el!Még a sorokig sem ért ki szerintem!Mit gondolt,hogy ellopnak?-háborgott.
-Nem régóta vagytok együtt ,mi?-érdeklődtem.
Ez amolyan tipikus friss szerelmes feeling volt.A hős még a távolból is próbálja biztosítani kedvesét odaadó és mindent elsöprő szerelméről.Ha kell fél percenként.
Fékcsikorgás,kocsiajtó csukódás szakított félbe,majd nyílt az ajtó és a fejemben ismét felcsendült a jól ismert wester muzsika.
-Ó!Nem gondoltam,hogy két csodálatos nő fog ma itt várni!-Zoli érkezett meg.
Zsófi szemei igencsak elkerekedtek,de rutinosan a pulthoz ugrott,hogy kiszolgálja az érkező vendéget.Eközben én úgy helyezkedtem,hogy tökéletes rálátásom nyíljon az eseményekre!Zsófit és Zolit ismerve kabaréba illő jelenet volt várható.
-Mi még nem találkoztunk azt hiszem!-bökte oda barátnőmnek a bevezető mondatot.
-Nem,szerencsére.-dünnyögte Zsófi,még mindig alig látva a méregtől amit az előbb hőn szeretett ura okozott neki.
-Na,de rossz kedved van szépségem!-próbálkozott a vadnyugati hősöket is megszégyenítő Zoli.
-Tudod ki a te szépséged!Mondjad gyorsan mit akarsz,mert semmi kedvem itt veled báj vigyorogni!Vili?!.-förmedt rá Zsófi.
Húhhh micsoda rátermettség!Ez aztán tudja hogy szereljen le gyorsan egy számára zavaró jelenséget.
-Jól van,jól van!Nyugi!Egy kávét kérek három cukorral!-mondta megsemmisülve emberünk.
-Három cukorral?!-nézett felém kérdőn a kollegina.
Jobb híján egy vállrándítással elintéztem.Mégse mondhattam ki hangosan hogy igen,szégyenszemre szirupot iszik az úr!Zoli ekkor már mint aki otthon van leült mellém.
-Sziaaa Kata!Ma nem dolgozol?-bárgyú vigyorral fűszerezte meg a kérdését.
-Amint látod nem.Szabadnapos vagyok.
-Volna kedved este eljönni velem és a barátnőmmel pizzázni a szomszéd városba?-kérdezte.
-Ember!Te elhívsz vacsizni úgy hogy a barátnőd is velünk tart?!-mondtam meglepetten.
-Akkor őt ne vigyük?-kacsintott.
Elvetemült állat!!!Hogy is gondolta?!Bár miután jobban belegondoltam,nem is volt annyira rossz ajánlat.Fárasztó napokon voltam túl,és Zoli karaktere a barátnőjével megspékelve ígéretesnek tűnt.
-Tudod mit!Elmegyek!Rám fér egy kis kikapcsolódás!-nevettem.
Zsófinak nem lett jobb kedve ezért jobbnak látta hogy leszedje a függönyöket,hátha addig a western hős távozik és végre nyugiban beszélgethetünk. Odatolta a széket az ablak alá és felállt,hogy elérje a karnist.Vékony sziluettje azonnal felkeltette Zoltán érdeklődését és halkan mögé lopódzott.
Barátnőm szűk farmert és fekete topot viselt,ezzel is kiemelve már-már tökéletes vonalait.Zoli két kézzel Zsófi fenekére tapadt:
-Várj!Majd tartalak,hogy le ne ess!
Zsófi megdermedt,és anélkül,hogy megfordult volna a következő kedves mondat hagyta el a száját:
-Ide figyelj te barom!Van fél másodperced,hogy levedd a kezeid a hátsómról,különben olyan élménybe részesítelek,hogy sírva bújsz be otthon a takaród alá!VILÁGOS?!
Izgatottan vártam a fejleményeket.
-Harapós kedvedben vagy cica?-hergelte tovább az abszolút bátor hím barátnőmet.
-Cica az anyád!-ezzel Zsófi leugrott a székről és nem várt fordulatként olyan sallert nyomott Zoli arcára,hogy még én magam is megrezzentem!-Remélem most már érted te szerencsétlen!
Az anyja!Keményebb a csaj mint gondoltam!Tényleg nem értem mit keres Gábor mellett!Minden esetre Zolival ellentétben nekem tetszett,hogy kiállt magáért! Zoli rákvörös fejjel felém fordult:
– Nyolcra gyere ide!Jövök érted!
– Rendben!-feleltem vigyorogva.