Rövid házasságom és teljesen új fordulatot vett életem szégyenét sikkesen viseltem.Többnyire kocsmákban és bulikban töltöttem időm nagy részét.Botrányosan sokat flörtöltem,majd mikor már ez sem volt elég a szexuális forradalom lelkes katonájává szegődtem.Végtére is helyre kellett pofoznom az önbizalmam.Hűségesnek pedig csak és kizárólag önmagamhoz kellett lennem.A bibliából jól ismert Madonna helyett én bizony a popsztár Madonnát bálványoztam akkoriban.A kihívás csodákat tett velem.A becserkészés éltetett.A sikert pedig az jelentette ha az elejtett vad leterített. Nos igen…mondhatni szerelmes voltam a szerelembe!Mert bizony érzelmek nélkül sosem csináltam!Az persze más kérdés hogy a fene nagy rózsaszín köd azonnal tovalibbent a nap első sugaraival…Azt hiszem a szex segített igazán megfeledkezni a katasztrofálisra sikeredett házasságomról.Talán amire a legbüszkébb voltam,hogy többször voltam dobó fél,mint dobott!Ez sokat javított az önbecsülésemen.
A kocsiban hazafelé ezen méláztam,és azon hogy valószínűleg Zoli nem fog bekerülni az áldozataim közé. Szó mi szó érdekes és izgalmas estét tudtunk magunk mögött,de valahogy nekem hiányzott belőle valami.Talán a férfiasság.Egyszerűen nem volt kihívás.
Mikor megláttam a kicsiny lakhelyünk nevével díszített helységtáblát nagyon megörültem!Tudtam,hogy már csak pár perc és Zsófinál leszünk. Szent meggyőződésem volt,hogy oda visznek aztán mennek a dolgukra a “szerelmesek”.
Nem így lett…Zoli csupa meglepetés volt!Nem feltétlen jó értelemben!!!!
Csak sejtettem,hogy Rita háza előtt parkolunk amikor a még mindig hallgatag lány elkezdett kotorászni a táskájában a kulcsa után. Miután meglelte ,búcsúcsókot nyomott Zolink arcára és kiszállt!
HÁT EZ MEG MI AKAR LENNI?!?! Valóban kétségbe estem! Nem úgy lett volna logikus,hogy engem kiraknak aztán még órákig romantikáznak a párocska hölgytagjának háza előtt?Milyen világba csöppentem?! Itt semmi nem úgy működik mint normális esetben!?!?
Rita éppen hogy eltűnt a ház kapujában,Zoli befékezett.
-Na mi lesz?Ülj előre!- nézett rám a visszapillantó tükörben.
-Mégis minek?-kérdeztem,nevetve vakmerőségén.
-Minek,minek!Ne kérdezz már annyit!Ülj előre!- kissé határozottabb volt a megszokottnál és be kell ismernem ez kedvemre volt.
A kocsit elölről megkerülve igyekeztem az anyósülés felé.Bár a világítás teljesen elvakított,tudtam hogy elmebeteg sofőröm le sem veszi rólam a szemét!Már-már éreztem ahogy végigsiklik rajtam a tekintete.
Beültem mellé.Próbáltam úgy helyezkedni,hogy velem szembe legyen.Reméltem,hogy találok majd benne valami számomra megfoghatatlanul vonzót,valamit amit eddig nem vettem észre.
-Hová vigyelek?- kérdezte,de hallottam a hangján,hogy ő már tudja hová indulunk.
-Zsófihoz,a kocsmába.-feleltem teljes természetességgel.
-Nincs kedved még egy kicsit elmenni valamerre?
Tétováztam.
-Ne haragudj,de fáradt vagyok.Holnap bepótoljuk,rendben?-ezzel a játék kezdetét vette.
Tudtam,hogy most már nincs menekvés!Visszavonhatatlanul esélyt adtam neki egy újabb randira,és a mosolyából ítélve ezt ő is pontosan tudta.
Végül már nem mentem el Zsófihoz,mert tudtam hogy úgysem találom ott.Későre járt és amúgy is fáradt voltam.Otthon letusoltam,majd a kedvenc plüssömmel ágyba bújtam.
A hajnal kicsit kapkodósra sikeredett…mert ugye ha ébreszt az óra ki kell nyomni.Az ember nem tud tőle aludni…
Igazából nem sokat késtem,nem volt több 20 percnél.Odafelé még bíztam benne,hogy ez majd senkinek nem fog feltűnni,de bejárathoz érve rá kellett jönnöm,hogy nem így lesz.
A szomszéd már várt!
– Jó reggelt kedveském!-nyájas köszönéssel fogadott.
– Reggelt Pista bácsi!-hadartam.
– Kicsit késve érkeztünk nemde?-táncolt az idegeimen.
– Csak én..Ahogy elnézem maga időben érkezett!-próbáltam feldobni a hangulatot miközben a zárral babráltam.
– Na idefigyeljen aranyoskám!Ez a kis késés a mi kis titkunk marad,ha a ma délelőtti fogyasztásomat kifizeti.-jelentette ki határozottan!
A szemét! Tudtam,hogy sokba fog nekem kerülni ez a kis késés,de azért a pofátlanságnak is van határa! Teljesen tisztába voltam az öreg fogyasztásával!
– Maximum két fröccs az ajánlatom!- határozottnak mutattam én is magam,pedig tudtam,hogy az állásommal játszom amennyiben ez kitudódik.
– Három! -kötekedett.
– Azt mondtam kettő és ez az utolsó szavam!- próbáltam erélyesen és keményen kiállni a tervem mellett.
– Kettő nagy és egy kicsi! -próbálkozott.
– Pista bácsi!Az isten szerelmére!Nem a piacon vagyunk!Kettő nagy vagy semmi!El lehet dönteni!- a témát részemről lezártnak tekintettem!Nagyon felidegesített az öreg pofátlansága!
– Jól van…kettő.-mondta kedvét vesztve.
Csigatempóban ment el az egész délelőtt.De hogy a munkaadóm ne veszítse el a belém vetett bizalmát kicsit kitakarítottam. A szokásos vendégkör aláírta a láthatatlan jelenlétit aznap is! Szinte percre pontosan meg tudtam mondani ki és mikor fog érkezni.Természetesen a fogyasztásuk sem volt előttem rejtély!Itt mi már szavak nélkül is értettük egymást!Talán ezért is volt annyira unalmas melóhely. Persze pénz járt érte és csak ez számított.Eseménytelenül telt a nap.Zsófi sem jött,és ez tulajdonképpen nagyon zavart.Nem tudtam mi lehet vele és elmesélni sem volt még alkalmam neki az előző este eseményeit.
Zoli természetesen többször is megjelent nálam a nap folyamán,de említésre méltó dolgokat kivételesen nem tett. Ezzel amúgy teljesen meg is lepett.Ismét.
Már sötét volt odakinn amikor Zsófi nyitott be.A biciklijét próbálta éppen becibálni a helységbe!
– Te mit csinálsz?- kérdeztem a meglepetéstől megdermedve.
– Na szerinted mégis mit?!Próbálom behozni ezt a fostalicskát!-háborgott.
– Azt látom…de mégis minek?!- értetlenkedtem.
– Ne kérdezz már annyit!Inkább segíts! -ripakodott rám.
Nagy nehezen kiszabadítottuk a beszorult pedált a két ajtófélfa közül.Zsófi átviharzott a járművel a kocsmán és eltűnt hátul a személyzetiben.
– Na!Ez is megvan! -tűnt fel ismét a pult mellett.- Viszont a szemceruzám otthon maradt!Van egy nálad?
– Van ha végre beavatsz,hogy mégis mi folyik itt!- próbálkoztam ismét.
– Ne legyél már amatőr!Gábor éjszakás!Hát én is!- nevetett.
– Ezt úgy értsem,hogy te…-kerekedett el a szemem.
– Mekkora egy barom vagy!-tört ki hangos nevetésbe.- Laci jön értem!De idáig csak el kellett jönnöm valahogy.Azért csak ne anyósomhoz jöjjön már értem!
Tudni kell,hogy Zsófi és Gábor még otthon laktak.Gábor anyjánál.A házuk olyasmi állapotban volt mint az enyém.Félig kész,de ők mindenképp várni akartak a beköltözéssel míg teljesen elkészül.
– Minden világos!De ki az a Laci?! -értetlenkedtem tovább miközben Zsófi már bőszen sminkelt.
– Jajj!Nagyon helyes!És olyan cuki! Meg persze tudja mi kell egy nőnek!Ha érted mire gondolok?!- nézett rám sajnálkozva.
Kissé sértő volt ez,de betudtam annak hogy még nem ismer igazán.
– Értelek!És mikor jössz vissza?
– Majd csak reggel!
Ühüm…asszem reggel szép beszélgetés elé nézünk!Már alig vártam,hogy barátnőm felfedje előttem a kis titkait és együtt merülhessünk el a pokol kéjes bugyraiban!Éreztem,hogy végre igazi és tagadhatatlanul hozzám hasonló emberrel hozott össze a sors!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: