szentHáromság

A másnap számomra kicsivel később kezdődött mint az átlag embernek,de hasogató fejfájásomon a délutánig tartó alvás sem segített.Bár ébren voltam,csak feküdtem az ágyban és azt éreztem moccanni sem bírok.Ellenben ha mégis megpróbáltam,az okos buksim bánta!Borzalmas volt a másnap!A tükröt nagy ívben kerültem,mivel pocsék közérzetem arra engedett következtetni  a látvány sem lehet  felemelőbb az érzésnél…
Három óra felé járhatott és ezt onnan tudtam,hogy a nagyszoba ablakán már javában kukucskált befelé a nap.A másik szoba irányából halk és ritmusos zümmögést hallottam.Állapotomhoz mérten igen hamar felismertem,hogy a telefonom rezeg.48 nem fogadott hívás,2 üzenet!48?!?!
Gyors átnéztem a hívásnapolót és az eredmény a következőképpen alakult: 2 hívás-anyu,28 hívás-Zsófi,17 hívás-Zoli, és egy ismeretlen szám.( Azannya! Ezek jól kivannak! ) Áttértem az üzenetekre:
Jó reggelt!Hogy aludt a kisasszony?Mindjárt ott vagyok érted és mehetünk kávézni! Csók – ez volt Zoli,hajnali negyed 10-kor!
Élsz még baszd ki?Miért nem veszed fel azt a kurva telefont!?!?! -és ez volt a barátnőm délután kettőkor.
Azért be kell látni,jó érzés volt tudni,hogy aggódnak értem!Jót tett a gyógyulófélben lévő lelkemnek!Nem óhajtottam őket tovább kétségek közt vergődni,ezért Zsófit tárcsáztam aki szinte azonnal felvette a telefont:
-Hallod te normális vagy?Már komolyan kezdtem aggódni!-fakadt ki.
-Nyugi már!Mégis mi bajom lehetne?-nevettem.
-Honnan tudjam?!Szén-monoxid-mérgezés,alkohol mérgezés vagy mit tudom én!-zsörtölődött tovább.
-Ugyan már!Ne röhögtess!Inkább küld el értem Zolit!Gyanítom úgyis ott ül melletted!-ebben momentán teljesen biztos voltam.És valahogy abban is,hogy azok ketten mit össze kombinálhattak rólam amíg én édesen aludtam.
-Már elindult!Haladjatok!-parancsolta Zsófi és kinyomta a telefont!
Míg Zolit vártam leültem a lépcsőre,lehunytam a szemem és élveztem a kora tavaszi napsütést!Miközben szívtam magamba a D vitamint azon agyaltam,hogy vajon ki lehetett az ismeretlen hívó.Nagyon bíztam benne,hogy senkinek nem adtam meg a telefonszámom…természetesen kivételt képeznek ez alól a magas-helyes-barnák.
Közben a sarkon már feltűnt Zoli a véleményem szerint ronda,véleménye szerint csúcs szuper autójával! Sosem rajongtam különösképp a négykerekűekért,de nőként mégis határozott véleménnyel voltam minden típusról.Általában szín és forma szerint ítéltem (tehát abból amit láttam,meg a műszaki része nekem amúgy is kínai).Na már most ez nagy volt,vakítóan ezüst és túlságosan kocka.Egy szóval ronda-nagy-otromba!Persze volt bennem annyi kultúra,hogy eme véleményem ne hangoztassam,tehát ha Zoli éppen agyon dicsérte a ronda-nagy-otrombát akkor gyorsan témát váltottam.Ez mindig bevált.
-Na mi van hétalvó?Nem bírja a paraszt a szántást?-érdeklődött cinikusan mikor behuppantam mellé.
-Hát ami azt illeti elszoktam az efféle éjszakázásoktól!De túléltem és be kell vallanom azok a részletek amik megvannak kifejezetten tetszettek!-reagáltam őszintén.
-Érthető!Bizonyos részletek nekem is kifejezetten tetszettek!-kacsintott rám.Ezzel szépen belém is fojtva a szót.
Miféle részletekre gondol?Mi lehetett az ami neki,aki az estét a bejáratnál töltötte kifejezetten tetszett?!Kétségbe estem!Vajon történt valami ami nekem sötét foltként bolyong az elmémben?!Talán összegabalyodtam valakivel az este folyamán?Talán ez az ismeretlen hívást is megmagyarázná…
Vagy?!?Vagy talán ő a sötét,bolyongó folt az elmémben?!?!NEEEE!!!Add uram,hogy ne így legyen!Az nem lehet,hogy rácuppantam!Mr. Jägermeister nem lehet ennyire kegyetlen és nem tehette ezt velem ennyi együtt töltött év után!Az ki van zárva!
Éreztem ahogy az arcszínem hol piros,hol fehér színben játszik.Ültem ott letaglózva és próbáltam megfejteni mire gondolhatott Zoli!
-Ugyan ne aggódj már!Nem volt semmi amit meg kellene bánnod!-mondta,s ezzel végképp a padlóra küldött.
A szemeim kidülledtek és csak emésztettem a hallottakat.Lelki szemeimmel láttam őt és önmagam ahogy a ronda-nagy-otromba hátsó ülésén….
-Nem történt semmi!!!Nehogy rosszul legyél már itt nekem!Nagyon édes voltál egész este!-simította meg az arcom.
-De Zoli biztos,hogy ezt nem csak azért mondod?-aggodalmaskodó arccal fordultam felé.
-Biztos!Jól érezted magad,kicsit spicces voltál de ennél több nem róható fel neked!-nyugtatott meg.
Éreztem ahogy az élet visszatér belém és a szívverésem is visszaáll a normál tartományba.
Közben meg érkeztünk a kocsmához,ahol Zsófi már az ajtóból integetett nekünk!Ahogy elnéztem ő is látott már jobb napokat.
-Na mi van cuna!Észhez tértél?!Gyere lefőztem a dupla kávédat!-éreztem a szeretetet a szavaiból.Törődött velem.
-Zsófikám minden tiszteletem a tiéd,hogy itt vagy és képes vagy dolgozni!-vágódtam le a székre.
-Életem!Az évek meg a rutin!Tudod hogy van ez!-nevetett és tudtam,hogy a rutint nem feltétlen a diszkóban töltött éjszakázásokra érti.-Mellesleg holnap estére ne csinálj programot!-folytatta.
-Neee!Zsófi én nem megyek sehová!Örülök,ha egyszer ebből kigyógyulok!-emeltem rá tekintetem,és igyekeztem a lehető legédesebb bociszemeimet az arcomra ültetni.
-Nem kell semmit csinálnod,csak ülnöd!Ne aggódj már!-csitított.
-Ülnöm?!Tán moziba viszel?-csillant fel a szemem.Igen…a mozi még megboldogult házasságom idején volt sűrűn látogatott hely,ergo régen.
-Hülye!Szükségem van a segítségedre!Zolit már beavattam!Ti ketten ellesztek amíg én elintézem a dolgom!Muszáj falaznod!-vázolta a lényeget.
-Nekem?!Miért pont nekem?És miért pont vele?És miért?!-fakadtam ki ismét.
-Na ne rinyálj már!Kibírod!Holnap zárás után mindent meg fogsz tudni!-mosolygott azzal a megszokott titokzatos és sejtelmes arccal amit már kezdtem egészen megszokni.
Mér órákon át beszélgettünk,és röhögcséltünk miközben az előző este puzzle darabkáit próbáltuk összeilleszteni.Be kell vallanom egyre jobban megkedveltem Zolit is és úgy éreztem ez a hármas még nagyon sokáig fog bűnözni.
Már sötét volt odakinn amikor Zoli hazavitt,reggel korán kellett kelnem és kicsit féltem is a harmadnaptól.Az tűnt a legjobb ötletnek ha időben ágyba bújok.Nehéz nap előtt álltam,és még csak sejteni sem sejtettem hogy micsoda kalandos éjszakám lesz másnap.Habár kíváncsiságom jókorára duzzadt hamar elnyomott az álom…..