Nos az ominózus pofon után úgy tűnt Zsófi lelki békéje lassan a helyére billen!Én igyekeztem felocsúdni az események okozta sokkhatás alól.
-Hallod,te aztán nem kímélted szegényt!-nevettem.
-Nem tehetek róla ha nem ért a szép szóból!Nyomatékosítottam a mondanivalómat!Ennyi történt csak!-közölte tárgyilagosan.
-Ez igaz!De most én is elköszönök,majd este jövök!-búcsúztam.
Hazafelé még mindig a kocsmabéli jeleneten töprengtem!Tény hogy a barátnőmnek igaza volt,de az is tény,hogy én biztosan nem mertem volna lekeverni neki egyet!Tiszta fejjel legalábbis!
Amikor hazaértem megcsináltam a szokásos rendrakást,porcica begyűjtést!Szerencsémre a ház nem volt túl nagy,és hát bútorokban sem bővelkedtem újdonsült szingliként.Kicsi volt,szerény de az enyém!Csakis az enyém!Életemben először voltam egyedül.Úgy értem még sosem kellett üres házba hazamennem.
Furcsa volt úgy hazaérni,hogy minden ott volt ahol hagytam,hogy senki nem mosogatott el helyettem,hogy nem szedték be a ruhákat,nem vasalták tükörsimára a kedvenc pólómat és nem várt meleg étel a tűzhelyen!Teljesen ismeretlen világ volt ez számomra!És még az a legkevesebb!Ismeretlen,ugyanakkor ijesztő is volt.Persze valahol legbelül élveztem az új felállást!
Miután nagyjából sikerült helyére tennem mindent kis otthonomba nekiláttam az ebédkészítésnek.Főzőtudományom kezdő háziasszonyként nem ígért kulináris élvezeteket,viszont maximálisan jó voltam a “Chokito” – féle ételek elkészítésében!Általában rondát,de finomat alkottam.Aznap rakott csirkemell volt a menü.Gyors és laktató étel.Pont nekem való.
Délután még pár órát döglöttem a TV-nek csúfolt doboz előtt és a kedvenc sorozatom néztem.Született feleségek!Még a házasságom idején lettem rabja az említett szériának.Valahogy mindig magamra ismertem a szereplőkben!Hol kedves voltam bár szörnyen ostoba mint Susan,máskor elkényeztetett fruska mint Gaby,de voltam gondoskodó,sürgő-forgó háziasszony is mint Bree,vagy okos és céltudatos nő mint Lynette.Persze hamar rájöttem,hogy a vásznon valahogy könnyebb született feleségnek lenni mint a valóságban. Na de vigasztalt a tudat,hogy az én koromban még mindig jobban hangzik az hogy elvált,mint hogy hajadon! Ettől kicsit úgy éreztem letettem valamit én is arra a bizonyos asztalra!Rám már nem mutogathat senki,hogy vénlány marad!
Az  aznapi film dózisom után úgy éreztem készen állok egy hármas randira Zolival és a párjával.Gyors zuhany,tökéletes smink,belőtt frizura,farmer és extra mély dekoltázzsal rendelkező top lett a választott szett estére.
Sosem voltam modell alkat,hacsak nem a plus size modellekre gondolunk.Mert bizony inkább az a kategória voltam,vagyok. Viszont becsületemre váljon,hogy általában sikerült a számomra megfelelő ruhadarabokat magamra ölteni!Jól nevelt kisasszony létemre úgy döntöttem,hogy a megbeszélt nyolc órási találkozóra bőven elég 8:05 perckor elindulni.
Az autó már ott állt a kocsma előtt.Mikor beléptem csak Zoli és Zsófi volt a helységben. Hóha!Oppácska!
HOL A BARÁTNŐ!?! ÉN EZZEL NEM AKAROK KETTESBEN SEHOVÁ SE MENNI!!!!Már éppen azon agyaltam miféle indokkal állhatnék elő arra vonatkozóan,hogy nem tudok menni,amikor a mosdó irányából feltűnt egy ismeretlen női alak.Ahogy közeledett sikerült szemügyre vennem.Kissé elsárgult szőke haj,kék szemek,kábé 175cm magas,átlagos öltözetű lány volt. Elsőre nem váltott ki belőlem sem jó,sem rossz érzéseket.
-Kataa!Már azt hittem meggondoltad magad és nem jössz!-örvendezett a csapat egyetlen hím tagja.
-Viccelsz?Sosem hagynék ki egy esti csavargást!-nyugtattam meg.
-Ja!Bemutatom a barátnőmet,ő Rita!-mutatott a kissé bárgyú képpel ülő lányra.
Valamiért olyan érzésem támadt,hogy Rita nem volt tisztában azzal,hogy én miért is jöttem.Igaz ettől csak még izgalmasabb estének ígérkezett.
Miután elszürcsölték az üdítőjüket,és elköszöntünk Zsófitól végre elindultunk.A szomszéd város úgy húsz percnyi autókázásra volt.Ez a húsz perc meglehetősen unalmasan telt.Miközben Zoli faggatott mindenféle ostoba kérdésekkel én a mellettünk elrohanó tájat szemléltem.Már ha nevezhetünk tájnak egy szántóföldekkel keretezett főutat.
A hely ahová ez a férfiállat vitt minket teljesen egyszerű volt.Kicsi,de takaros.Az ajtóval szemben pult,két oldalon piros műbőrrel bevont boxok. Mikor értelemszerűen leültem a párocskával szembe Zoli így szólt:
-Gyere már ide mellém!Pont elférsz a jobbomon!
-Neeemmm!Jó vagyok én itt!-hátráltam.
-Ne kéresd már magad!Ülj mellém!-kérlelt.
Nem tudtam még milyen megfontolásból sikerült ezt így kitalálnia ,de végül engedelmeskedtem és átültem melléjük.A felállás a következő volt: Rita-Zoli-Én. Érdekes…
Mikor leadtuk a rendelésünket Rita kiment a mosdóba.Kettesben maradtam a hímmel.
-Nagyon csinos vagy ma este!-búgta.
-A barátnőd is az! -vágtam rá.
-Rita?Igen,az.De te jobban tetszel!-mondta!
Kétséget kizáróan bebizonyította nekem,hogy ostobább és gátlástalanabb mint hittem!Őrület,hogy ilyen emberek szabadlábon vannak!
Rita a mosdó után visszakászálódott Zoli mellé és vártuk a vacsinkat!Csend honolt a helységben!Ritának még a hangját sem hallottam aznap este és ez valamiért ijesztő volt.Őszintén örültem mikor végre kihozták a pizzákat,így már volt mivel foglalkozni és nem kellett indok a csendben maradáshoz.
Éppen a mindenki által jól ismert éttermi életlen késsel próbáltam feldarabolni a gőzölgő esti betevőmet amikor melegséget éreztem a bal combomon!
EZ MI EZ?! Minden feltűnést elkerülve odakukucskáltam. TE SZENT SZAR! Zoli keze pihent a csülkeimen!
Szerencsémre a kés nem engedelmeskedett,így még nem tudtam egyetlen falatot sem a számba tenni,ezáltal megúsztam a fulladást.Bár levegőért így is küzdöttem rendesen!
HOGY A FENÉBE GONDOLJA EZT?!?!Egy határozott mozdulattal arrébb dobtam a taperoló végtagot,de a másodperc törtrésze alatt megint rajtam pihentette a kezét ez a majom! Rita mindeközben mit sem sejtve jóízűen falatozott!Még párszor eljátszottuk ezt a kézhajigálósdit,mire emberünk végre feladta.Iszonyatosan kellemetlenül éreztem magam!Legvadabb álmomban sem gondoltam,hogy van ember a földön aki ekkora egoval és ilyen rémisztően nagy vakmerőséggel bír!Zoli minden eddigi rémálmomat túlteljesítette!Alig vártam,hogy megegyék a kajájukat és távozunk!Gyötrelmes percek voltak az szent!
A kellemesen eltöltött vacsorának éppen nem nevezhető pizzázás után Zoli fizetett és a kijárat felé vettük az irányt.
Tudtam,hogy már csak alig fél óra és Zsófi közelében leszek!Elpanaszolhatom neki,hogy milyen kellemetlen perceket is éltem meg!Reméltem,hogy a hahotázás mellett lesz ideje sajnálni…..